Rablók és áldozatok a Tisza-parton - Szeged
Szeged - Hét évvel a ciánszennyezés után a Tisza most az emberi gyűlölködés áldozata. A halászok annyi halat foghatnak, amennyit akarnak, a horgászok viszont kétszer annyian vannak, mint tíz éve. Utóbbiak rablónak nevezik az előbbieket, és viszont.
Hét évvel a ciánszennyezés után a Tisza most az emberi gyűlölködés áldozata. A halászok annyi halat foghatnak, amennyit akarnak, a horgászok viszont kétszer annyian vannak, mint tíz éve. Utóbbiak rablónak nevezik az előbbieket, és viszont. Ennek megint a halak isszák meg a levét – mondhatnánk. De ez nem ilyen vicces.
A Tisza-parton mit keresek? – teszi föl magának a kérdést az újságíró. Tudja a választ is: néhány órán át csöndben ülne a botjai mellett. Ami lehetetlen. Előbb-utóbb megáll mellette valamelyik ismerős horgásztárs, és rögtön kibuggyan a panasz: a halász három, méreten aluli kecsegét kínált valakinek; a másik a tilalom idején elrakta a háromkilós süllőt. Az újságíró hallgat, aztán eldönti: beszél az emberekkel, megkérdezi tőlük, ők mit keresnek a Tisza-parton, és mi a baj. Kiderül, hogy 1.: igazából senki sem találja már azt, amiért jön, és 2.: a baj legfőbb oka az, hogy kevés a fogható méretű hal. Ennek is van oka, de az már nehezebben deríthető ki.
Sportolók az őstermelők ellen
Az elmúlt tizenhét évben folyamatosan nőtt a Tisza partján pihenők száma – a motorcsónakázókról most ne is beszéljünk. A horgászok egy része a hajszoltabb mindennapokat próbálja kipihenni, mások elveszítették az állásukat, azért van több idejük pecázni. Az egyiket nem zavarja, ha csak néhány keszeg akad a horogra, a másikat bosszantja, hogy kis harcsát, kis márnát lehet fogni, de méreteset ritkán. A Horgászegyesületek Csongrád Megyei Szövetségének adatai szerint 1997-ben 2112 felnőtt váltott területi engedélyt a Tiszára. Tavaly 3151 területi engedély fogyott, idén mostanáig minden eddiginél több: 4269. A horgász naponta öt nemes halat foghat, fajonként legföljebb három darabot, a zsákmányt be kell írni a naplóba. Két bot, ezeken legföljebb hat horog használható. A halakra méretkorlátozás vonatkozik, és nem foghatók ívásuk idején.
Ez utóbbi két szabály a halászra is vonatkozik – ám számára a törvény nem szabja meg, mennyi halat foghat, és mennyi szerszámot használhat. A meder felének elrekesztése, a szigony, a váltóáramú eszköz, a hurokvető módszerek tiltottak, de a hagyományos varsák, marázsák használhatók. A kunyhóban éldegélő öreg halász már a múlté, a mai utódnak ugyanolyanok az igényei, mint bárki másnak: autó kell, rendes ház, a gyereknek számítógép, pénz a külön nyelvórákra. A halász: őstermelő. Ha tételes költségelszámolást választ, évente négymillió forintig adhat el halat felvásárlói jegyre. Tévhit, hogy már nem szállíthat vendéglősnek; be kell jelentkeznie kistermelőként, így a hatósági állatorvos bármikor ellenőrizheti. A halászati szövetkezettől úgy tudjuk, a tavakon gazdálkodó horgászegyesületek is vesznek tiszai keszeget, de a halászfogás zöme, a minőségi halak 99 százaléka most is vendéglátóhelyeken köt ki, a többi halfeldolgozókhoz megy. A vendéglősnek kell nyilvántartást vezetnie arról, kitől mit vett. Amikor arról kérdezzük az algyői halászcsárda tulajdonosát, Barta Lászlót, milyen gyakran vesz tiszai halat, azt mondja, a cián óta ő nem vásárol halásztól, neki biztos beszállítóra van szüksége. Mások viszont nyilván vásárolnak, különben nem érné meg halászni... A megyében évente hatvan halászjegyet adnak ki, ezek tulajdonosai közül 30-35-en dolgoznak fő- vagy másodállásban, területen. A legtöbb halásznak halőri végzettsége és jogosultsága van, ellenőrizheti a horgászt. Ezzel a lehetőséggel mégsem él gyakran. A megyei halászati felügyelő szerint nyilván azért, mert nem akarja tovább mérgesíteni a viszonyt.
Balázs Tibor horgászmester, Tiszaújváros: – Nálunk nincs horgász-halász ellentét, mert nincs halászat, megtiltottuk. Ez a megoldás.
Újhelyi Dezső elnök, Tisza HSZ: – Akkor lesz itt béke, amikor a parlamentben.
A zavarosban halásznak
Ha horgászt érnek szabálytalanságon, elveszik a területi engedélyét. A halászra hasonló helyzetben ugyanez várna. A horgászok épp ezért feltételezik, hogy a vízi rendőr – és a többi hatóság embere – rosszul értelmezett humánumból nem ellenőrzi a halászt: nehogy el kelljen venni a kenyerét. Miközben az előírások minden területen, főleg az élelmiszer-előállításban, szigorodtak, naponta bírságolja az ÁNTSZ és az állategészségügy a vendéglátókat.
– Ha bárki szabálytalanságot lát a vízen, azonnal telefonáljon nekem. Az utóbbi néhány évben hozzám egyetlen följelentés sem érkezett halász ellen – feleli kérdésünkre Papp András megyei halászati felügyelő, a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal tisztviselője. Azt is hozzáteszi: neki reggel 8-tól délután 4-ig szól a munkaideje, ha autóra van szüksége, a hivatalét kéri el. Szerinte a konfliktus rendezése érdekében tervet kell kidolgozni a halászok ellenőrzésére is. A kérdésre, hogy a halászszövetkezet biztosan teljesíti-e telepítési kötelezettségét – tényleg belerakja-e az előírt mennyiségű halat a vízbe – Papp azt mondja, minden telepítést ellenőriz, és nem talált még rendellenességet. Valahogy ki kellene békülni, hiszen ha tetszik, ha nem, 2015-ig – a legutóbbi pályázat megnyerése nyomán – a Tisza Halászati Szövetkezet gyakorolja a halászati jogokat a folyón, a horgászok területi engedélyét is ez a szervezet adja ki. A halászok az ezredfordulón még négyszer annyi halat fogtak ki a folyóból, mint a horgászok. 2002-ben 400 mázsa volt a regisztrált horgászzsákmány. Azóta a halászok által kifogott mennyiség – a felügyelő információi szerint – nem változott, a horgászok viszont lassan feljöttek melléjük.
Láda Gáspár szerint fokozza a gyanakvást, hogy a horgász és a halász igazából ritkán találkozik a parton; a halász tavasszal, áradáskor, ívás idején, „a zavarosban" fogja a legtöbbet. A varsa nem válogat, belemegy az a hal is, amelyiket épp nem szabad kifogni. Egynémelyik aztán bele is döglik. A Horgászegyesületek Csongrád Megyei Szövetségének ügyvezető elnöke azt mondja, a Magyar Országos Horgász Szövetség törvénymódosító javaslatot készít. Korlátoznák a halászok „szabadságát", a kifogható hal mennyiségét is, szerinte így lehetne ellenőrzött a gazdálkodás a folyón.
Megkérdeztünk más horgászokat is, és voltak még higgadt vélemények. Az egyik szerint a parlamentnek mérlegelnie kellene, mi hoz nagyobb hasznot az államnak: a halászat, vagy a folyó adottságainak turisztikai hasznosítása. Ha rend lenne a vízen-parton, szívesen jönnének a nyugatiak is. Erről nézve úgy látszik, a rendhez a halászat felszámolásán keresztül vezet az út.
„Gazdálkodnunk kell"
A halászszövetkezet elnöke, Újhelyi Dezső szemlátomást ingerült lesz, amikor a törvénymódosításról hall tőlünk. Azt mondja, amikor a halászati jogra pályázott a szövetkezet, megállapodást kötött a horgászokkal. – Akkor most rúgjam föl ezt? – kérdezi.
– A horgászok pihenni mennek a partra, nekünk viszont gazdálkodnunk kell; a halat ivadék korától mi neveljük, és nyereséget kell produkálni ahhoz, hogy előre jussunk – mondja Újhelyi. Ám nem titkolja azt sem, a szövetkezet legnagyobb bevétele épp a horgászoknak eladott területi jegyekből származik. Az elnök most hallhatja a halászokat illető horgászvádakat is. Miért kell elrakni a méreten aluli halat? Miért van az, hogy a halász bevarsázza a horgász etetett helyét? Miért nem jelöli meg a hálóját, hogy a horog beleakadását el lehessen kerülni?
– Száz ellenőrzött horgászból negyvennél hibádzik valami. És egyre több a pecás, foglalt hely pedig nincs. Egy halász hatvan mázsa halat adhatna el egy évben, de annyit nem fogunk, 10 és 35 mázsa között változik a fogás fejenként, harminc éve. Akkor miről is beszélünk? Ki terheli jobban a Tisza eltartóképességét? – kérdez vissza.
Viszonzásul ő is rémtörténetekkel traktál. A toll, amelynek tintája pár óra múlva felszívódik, így a horgász fogási naplójába beírt adatok délutánra eltűnnek, lehet megint három pontyot fogni. Aztán szóba hozza azt is, néhány horgász nagyipari módszereket használ, nem csak itthon, de a Pó folyónál is.
– Tényleg a horgászhasznosításé a jövő? Akkor miért van a Tiszán még mindig több pecás, mint azokon a vizeken, ahol horgászegyesületek gazdálkodnak? Csongrád megyében nálunk a tízezer forintért 98 kilométernyi Tiszán, 50 kilométernyi Maroson, 12 és fél kilométernyi Körösön, és pár holtágon lehet pecázni. Ennél kisebb horgászvizeken jóval drágább az engedély, a Maty-érre 17 ezer. Mondhatják, több méretes hal kellene. De ez több pénzbe kerül. Ha mi is emelünk, kevesebben tudják kifizetni az engedély árát, több lesz az orvhorgász.
A Tiszán egyetlen olyan hely van, ahol horgászoké a halászati jog. Ez a Tiszaújváros melletti 17 folyamkilométer, ahol a Zabos Géza Horgászegyesület az úr. Itt tizenötezer forint az engedély. Balázs Tibor horgászmester azt mondja, mióta nincsenek náluk halászok, érezhetően sokat javult a víz halállománya. – Ez főleg a süllők és harcsák számán, méretén látszik. Viszály? Néha a parti horgászok vitatkoznak a csónakosokkal, de amúgy béke van.
Forrás: www.delmagyar.hu
Rablók és áldozatok a Tisza-parton - Szeged - Szóljon hozzá!
Küldjön egy képeslapot ismerősének Szeged városról!
Szeged linkajánló: szegedlink.mconet.biz
A hír támogatója:
Weblap gyártás, Honlap készítés, Weblap menedzselés. Pl.:Klíma DVD Hotel Autó Ingatlan Egészség Számítógép Kereső optimalizálás Minden ami Internet -> MCOnet International - Magyarország: www.mconet.biz; www.mconet.hu
A Tisza-parton mit keresek? – teszi föl magának a kérdést az újságíró. Tudja a választ is: néhány órán át csöndben ülne a botjai mellett. Ami lehetetlen. Előbb-utóbb megáll mellette valamelyik ismerős horgásztárs, és rögtön kibuggyan a panasz: a halász három, méreten aluli kecsegét kínált valakinek; a másik a tilalom idején elrakta a háromkilós süllőt. Az újságíró hallgat, aztán eldönti: beszél az emberekkel, megkérdezi tőlük, ők mit keresnek a Tisza-parton, és mi a baj. Kiderül, hogy 1.: igazából senki sem találja már azt, amiért jön, és 2.: a baj legfőbb oka az, hogy kevés a fogható méretű hal. Ennek is van oka, de az már nehezebben deríthető ki.
Sportolók az őstermelők ellen
Az elmúlt tizenhét évben folyamatosan nőtt a Tisza partján pihenők száma – a motorcsónakázókról most ne is beszéljünk. A horgászok egy része a hajszoltabb mindennapokat próbálja kipihenni, mások elveszítették az állásukat, azért van több idejük pecázni. Az egyiket nem zavarja, ha csak néhány keszeg akad a horogra, a másikat bosszantja, hogy kis harcsát, kis márnát lehet fogni, de méreteset ritkán. A Horgászegyesületek Csongrád Megyei Szövetségének adatai szerint 1997-ben 2112 felnőtt váltott területi engedélyt a Tiszára. Tavaly 3151 területi engedély fogyott, idén mostanáig minden eddiginél több: 4269. A horgász naponta öt nemes halat foghat, fajonként legföljebb három darabot, a zsákmányt be kell írni a naplóba. Két bot, ezeken legföljebb hat horog használható. A halakra méretkorlátozás vonatkozik, és nem foghatók ívásuk idején.
Ez utóbbi két szabály a halászra is vonatkozik – ám számára a törvény nem szabja meg, mennyi halat foghat, és mennyi szerszámot használhat. A meder felének elrekesztése, a szigony, a váltóáramú eszköz, a hurokvető módszerek tiltottak, de a hagyományos varsák, marázsák használhatók. A kunyhóban éldegélő öreg halász már a múlté, a mai utódnak ugyanolyanok az igényei, mint bárki másnak: autó kell, rendes ház, a gyereknek számítógép, pénz a külön nyelvórákra. A halász: őstermelő. Ha tételes költségelszámolást választ, évente négymillió forintig adhat el halat felvásárlói jegyre. Tévhit, hogy már nem szállíthat vendéglősnek; be kell jelentkeznie kistermelőként, így a hatósági állatorvos bármikor ellenőrizheti. A halászati szövetkezettől úgy tudjuk, a tavakon gazdálkodó horgászegyesületek is vesznek tiszai keszeget, de a halászfogás zöme, a minőségi halak 99 százaléka most is vendéglátóhelyeken köt ki, a többi halfeldolgozókhoz megy. A vendéglősnek kell nyilvántartást vezetnie arról, kitől mit vett. Amikor arról kérdezzük az algyői halászcsárda tulajdonosát, Barta Lászlót, milyen gyakran vesz tiszai halat, azt mondja, a cián óta ő nem vásárol halásztól, neki biztos beszállítóra van szüksége. Mások viszont nyilván vásárolnak, különben nem érné meg halászni... A megyében évente hatvan halászjegyet adnak ki, ezek tulajdonosai közül 30-35-en dolgoznak fő- vagy másodállásban, területen. A legtöbb halásznak halőri végzettsége és jogosultsága van, ellenőrizheti a horgászt. Ezzel a lehetőséggel mégsem él gyakran. A megyei halászati felügyelő szerint nyilván azért, mert nem akarja tovább mérgesíteni a viszonyt.
Balázs Tibor horgászmester, Tiszaújváros: – Nálunk nincs horgász-halász ellentét, mert nincs halászat, megtiltottuk. Ez a megoldás.
Újhelyi Dezső elnök, Tisza HSZ: – Akkor lesz itt béke, amikor a parlamentben.
A zavarosban halásznak
Ha horgászt érnek szabálytalanságon, elveszik a területi engedélyét. A halászra hasonló helyzetben ugyanez várna. A horgászok épp ezért feltételezik, hogy a vízi rendőr – és a többi hatóság embere – rosszul értelmezett humánumból nem ellenőrzi a halászt: nehogy el kelljen venni a kenyerét. Miközben az előírások minden területen, főleg az élelmiszer-előállításban, szigorodtak, naponta bírságolja az ÁNTSZ és az állategészségügy a vendéglátókat.
– Ha bárki szabálytalanságot lát a vízen, azonnal telefonáljon nekem. Az utóbbi néhány évben hozzám egyetlen följelentés sem érkezett halász ellen – feleli kérdésünkre Papp András megyei halászati felügyelő, a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal tisztviselője. Azt is hozzáteszi: neki reggel 8-tól délután 4-ig szól a munkaideje, ha autóra van szüksége, a hivatalét kéri el. Szerinte a konfliktus rendezése érdekében tervet kell kidolgozni a halászok ellenőrzésére is. A kérdésre, hogy a halászszövetkezet biztosan teljesíti-e telepítési kötelezettségét – tényleg belerakja-e az előírt mennyiségű halat a vízbe – Papp azt mondja, minden telepítést ellenőriz, és nem talált még rendellenességet. Valahogy ki kellene békülni, hiszen ha tetszik, ha nem, 2015-ig – a legutóbbi pályázat megnyerése nyomán – a Tisza Halászati Szövetkezet gyakorolja a halászati jogokat a folyón, a horgászok területi engedélyét is ez a szervezet adja ki. A halászok az ezredfordulón még négyszer annyi halat fogtak ki a folyóból, mint a horgászok. 2002-ben 400 mázsa volt a regisztrált horgászzsákmány. Azóta a halászok által kifogott mennyiség – a felügyelő információi szerint – nem változott, a horgászok viszont lassan feljöttek melléjük.
Láda Gáspár szerint fokozza a gyanakvást, hogy a horgász és a halász igazából ritkán találkozik a parton; a halász tavasszal, áradáskor, ívás idején, „a zavarosban" fogja a legtöbbet. A varsa nem válogat, belemegy az a hal is, amelyiket épp nem szabad kifogni. Egynémelyik aztán bele is döglik. A Horgászegyesületek Csongrád Megyei Szövetségének ügyvezető elnöke azt mondja, a Magyar Országos Horgász Szövetség törvénymódosító javaslatot készít. Korlátoznák a halászok „szabadságát", a kifogható hal mennyiségét is, szerinte így lehetne ellenőrzött a gazdálkodás a folyón.
Megkérdeztünk más horgászokat is, és voltak még higgadt vélemények. Az egyik szerint a parlamentnek mérlegelnie kellene, mi hoz nagyobb hasznot az államnak: a halászat, vagy a folyó adottságainak turisztikai hasznosítása. Ha rend lenne a vízen-parton, szívesen jönnének a nyugatiak is. Erről nézve úgy látszik, a rendhez a halászat felszámolásán keresztül vezet az út.
„Gazdálkodnunk kell"
A halászszövetkezet elnöke, Újhelyi Dezső szemlátomást ingerült lesz, amikor a törvénymódosításról hall tőlünk. Azt mondja, amikor a halászati jogra pályázott a szövetkezet, megállapodást kötött a horgászokkal. – Akkor most rúgjam föl ezt? – kérdezi.
– A horgászok pihenni mennek a partra, nekünk viszont gazdálkodnunk kell; a halat ivadék korától mi neveljük, és nyereséget kell produkálni ahhoz, hogy előre jussunk – mondja Újhelyi. Ám nem titkolja azt sem, a szövetkezet legnagyobb bevétele épp a horgászoknak eladott területi jegyekből származik. Az elnök most hallhatja a halászokat illető horgászvádakat is. Miért kell elrakni a méreten aluli halat? Miért van az, hogy a halász bevarsázza a horgász etetett helyét? Miért nem jelöli meg a hálóját, hogy a horog beleakadását el lehessen kerülni?
– Száz ellenőrzött horgászból negyvennél hibádzik valami. És egyre több a pecás, foglalt hely pedig nincs. Egy halász hatvan mázsa halat adhatna el egy évben, de annyit nem fogunk, 10 és 35 mázsa között változik a fogás fejenként, harminc éve. Akkor miről is beszélünk? Ki terheli jobban a Tisza eltartóképességét? – kérdez vissza.
Viszonzásul ő is rémtörténetekkel traktál. A toll, amelynek tintája pár óra múlva felszívódik, így a horgász fogási naplójába beírt adatok délutánra eltűnnek, lehet megint három pontyot fogni. Aztán szóba hozza azt is, néhány horgász nagyipari módszereket használ, nem csak itthon, de a Pó folyónál is.
– Tényleg a horgászhasznosításé a jövő? Akkor miért van a Tiszán még mindig több pecás, mint azokon a vizeken, ahol horgászegyesületek gazdálkodnak? Csongrád megyében nálunk a tízezer forintért 98 kilométernyi Tiszán, 50 kilométernyi Maroson, 12 és fél kilométernyi Körösön, és pár holtágon lehet pecázni. Ennél kisebb horgászvizeken jóval drágább az engedély, a Maty-érre 17 ezer. Mondhatják, több méretes hal kellene. De ez több pénzbe kerül. Ha mi is emelünk, kevesebben tudják kifizetni az engedély árát, több lesz az orvhorgász.
A Tiszán egyetlen olyan hely van, ahol horgászoké a halászati jog. Ez a Tiszaújváros melletti 17 folyamkilométer, ahol a Zabos Géza Horgászegyesület az úr. Itt tizenötezer forint az engedély. Balázs Tibor horgászmester azt mondja, mióta nincsenek náluk halászok, érezhetően sokat javult a víz halállománya. – Ez főleg a süllők és harcsák számán, méretén látszik. Viszály? Néha a parti horgászok vitatkoznak a csónakosokkal, de amúgy béke van.
Forrás: www.delmagyar.hu
Rablók és áldozatok a Tisza-parton - Szeged - Szóljon hozzá!
Küldjön egy képeslapot ismerősének Szeged városról!
Szeged linkajánló: szegedlink.mconet.biz
A hír támogatója:
Weblap gyártás, Honlap készítés, Weblap menedzselés. Pl.:Klíma DVD Hotel Autó Ingatlan Egészség Számítógép Kereső optimalizálás Minden ami Internet -> MCOnet International - Magyarország: www.mconet.biz; www.mconet.hu