Manapság könnyedén aggatjuk ágyra, fotelra, kárpitozott székre, kanapéra a rekamié nevet. Lássuk, hogyan is néz ki egy rekamié valójában, és honnan ered az elnevezés.

Bútor történelem

A kényelem szeretete nem újkori tulajdonság. Már az ősember sem szeretett fázni, éhezni, és a leletek szerint igyekezett kényelmes fekhelyen aludni.

A hideg, és a különféle rovarok kivédésére már az őskorban is igyekeztek a földet letakarni, vagy a barlangban padkákat kialakítani. Már az ősemberek is készítettek ágyat, bár ez nagyon kezdetleges volt. Földhalmokat építettek, ágakat, leveleket, szalmát helyeztek halomba, és azon feküdtek. A vadászat során elejtett állatok bőrét is felhasználták erre a célra, ezzel a fekvőhely kényelmesebbé és melegebbé vált.

Később az emberiség fejlődésével fejlődtek a bútorok is. A reneszánsz korra már elterjedtek a pazar, akár aranyozott, berakással készített mennyezetes ágyak. Ezeken baldachin is volt, mely egyrészt védelmet nyújtott a hideg ellen, másrészt kint tartotta a legyeket, szúnyogokat, egyéb rovarokat.

Elterjedtek a kifinomult, gondosan tervezett kárpitozott, párnázott székek is. Ekkoriban azonban a bútorok sokszor az esztétikumot, a hivalkodást voltak hivatottak megjeleníteni a királyi udvarokban és gazdag házakban, szemben a praktikummal.

A rekamié és Juliette Récamier története

A bútordarab Juliette Récamier szalon tulajdonos hölgyről kapta a nevét. A rekamié eredetileg olyan kárpitozott, támlás, egyszemélyes bútor volt az ő idejében, melyen félig fekve lehetett kényelmesen elhelyezkedni.

Juliette Récamier a 19. század elején élt. Mivel igen fiatalon férjhez ment egy vagyonos bankárhoz, hatalmas gazdagság vette körül. Érdeklődő, társasági természete hamarosan arra sarkallta, hogy szalont nyisson.

A hölgy szellemes, művelt és nem utolsósorban nagyon szép is volt, ezért sokan kedvelték. Hamarosan a politikai és irodalmi körök egyik vezető személyisége lett. Számos ismert ember rajongott érte, és szalonja az értelmiségi társaság kedvelt találkozóhelyévé vált.

 

Mivel rendszeresen szervezett összejöveteleket, kénytelen volt a rezidenciát kényelmes bútorokkal berendezni. A rengeteg étkezés után szükség volt olyan félig ülő, félig fekvő alkalmatosságokra, ahol a vendégek kényelmesen elheverhettek. Ez volt a rekamié. Ez egy olyan köztes megoldás volt, mely nem csak kényelmesnek bizonyult, de a vendégek elegánsnak és könnyednek is tartották. A rekamié a hölgy oly kedvelt bútordarabja volt, hogy később Jacques-Louis David ezen a darabon elheveredve festette meg.

Rekamié ma

A 20. században megjelent a tömegtermelés, elterjedtek a műanyagok, és ekkor hatalmas változáson ment keresztül a rekamié is. Ma már inkább kényelmesebb több személyes kanapékat, és sarokkanapékat vásárolnak az emberek. Az eredeti légiesen könnyű rekamié formája pedig átalakult, a mai kényelmi elvárásoknak megfelelően.

Manapság ez a bútordarab egy több részes elegáns, klasszikus ülőgarnitúra központi eleme szokott lenni. Sokszor két fotellal árulják szettben, és rugós változatban is elkészítik. A karfa is megváltozott, mivel többnyire vastagabb, és így kényelmesebb ezen támaszkodni.

Ezeket a darabokat megtalálhatjuk online shopokban, vagy a FAVI.hu oldalon, ahol az egész magyar piacról gyűjtöttek össze bútorokat és dekorációs elemeket.