Fájdalommal és félelemmel telve hagyták el a hazájukat és érkeztek egy ismeretlen országba 70 éve a lengyel katonák és civilek – erről Marcin Sokolowski, a Lengyel Köztársaság budapesti főkonzulja beszélt a „Fejezetek a lengyel-magyar barátság vészterhes éveiből 1939-1945” című kiállítás megnyitóján, a Megyeházán. Hozzátette: sok emlék, például a soproni templomban található emléktábla felirata tanúskodik azonban arról, hogy, hogy érezték magukat az itt maradt lengyelek: „Magyarországon második hazára leltünk.”

A tárlatot megnyitó Dr. Zakar Péter, a Csongrád Megyei Közgyűlés alelnöke arról beszélt, hogy Lengyel- és Magyarország számára teljesen mást hozott az I. világháború vége. Előbbinek az újjászületést, utóbbinak súlyos vérveszteséget. Ennek ellenére 1939-ben, amikor Németország és a Szovjetunió lerohanta Lengyelországot, a magyarok megnyitották a határt, biztosították a megfelelő életkörülményeket az itt maradóknak, és továbbengedték azokat, akik folytatni akarták harcukat a náci Németország ellen. Mint fogalmazott: „Méltónak kell tudnunk maradni a lengyel-magyar kapcsolatok hagyományaihoz”.

A tárlat megnyitója után Mórahalmon, az egykori Leventeképző, ma Idősek Otthona falán emléktáblát avattak azon lengyelek emlékére, akik ott szálltak meg 70 évvel ezelőtt. Országszerte egyébként 130 településen, Csongrád megyében két helyen, Mórahalmon és Magyarcsanádon alakítottak ki katonai és civil táborokat a lengyel menekültek számára. Mórahalmon 130-160 lengyel talált menedéket.

Forrás: Csongrád Megye Online - www.csongradmegye.com
pne