Könyv a Homokhát védett növényeiről
A Bedő Albert Középiskola, Erdészeti Szakiskola és Kollégium mellett működő Ásotthalmi Bedő Albert Alapítvány kiadásában jelent meg „A Homokháti kistérség védett növényeit” bemutató kiadvány. A kötet a Csongrád Megyei Közgyűlés Kistérségi Civil Alap pályázati támogatásával valósult meg. A szerző Andrési Pál erdőmérnök, tanár, természetvédelmi szakmérnök, aki a megjelent kötetben 32 védett növényt mutat be saját fotóival illusztrálva.
A megyei önkormányzati támogatás lehetővé tette, hogy a kiadvány ingyenesen eljusson a Homokháti kistérség oktatási intézményeibe, könyvtáraiba.
Az alábbi néhány sor a könyv bevezetőjében olvasható..
A Homokháti kistérség a Duna-Tisza köze homokhátságának déli részén található. Egykor erdőssztyepp vegetáció jellemezte a tájat, amely évezredek óta lakott. A török hódoltság idején a vidék teljesen elnéptelenedett, majd a fátlan, füves pusztaság a következő évszázadokban lassan újra benépesült. A mezőgazdasági művelés, majd az 1805-től kezdődő erdőtelepítések következményeként a természetes növénytakaró rohamos pusztulásnak indult. Csak azok a területek maradtak fenn viszonylag természetes állapotban, melyeket nem lehetett gazdaságosan hasznosítani. Ezek elsősorban a mélyebb fekvésű területek, ahol csapadékos években akár nyár közepéig is megmaradhatott a víz. Így itt szikes tavak, nádasok, mocsár-, illetve láprétek alakultak ki.
Az egykor Szeged városához tartozó kistérségben elsőként 1924-ben nyilvánított védetté egy területet a város törvényhatósága - Kiss Ferenc javaslatára - az Emlékerdőt. 1944-ben azután ez és a Bedő-liget is országos védettséget kapott. Ezután majd fél évszázadnak kellett eltelnie a következő védetté nyilvánításig. 1990-ben lett országosan védett az Ásotthalmi láprét. Az 1996-os természetvédelmi törvény következménye az érintett települések 22, úgynevezett „ex lege” védett területe. Ezek mellett érdemes megemlíteni az ún. természeti területeket, amelyek nem állnak területi védelem alatt, ám számtalan védett növény- és állatfaj élőhelyei. A természetvédelmi hatóság nyilvántartásában megóvandó területként szerepelnek. A közel száz kisebb-nagyobb, mozaikszerű természeti terület az egész kistérséget behálózza.
A kistérség növényvilágát számtalan jeles botanikus kutatta. Időrendi sorrendben az elsők között Kitaibel Pál, Kerner Antal és Pap János nevét kell megemlíteni, akik kutatásaikat még az 1800-as években végezték. Külön ki kell emelni Lengyel Gézának, az Erdészeti Kísérleti Állomás munkatársának és Teodorovits Ferenc erdőmérnöknek, a Királyhalmi Erdőőri Szakiskola igazgató-tanárának a nevét, akik elsőként publikáltak csak a kistérségre vonatkozó adatokat 1915-ben, Királyhalma és környéke flórája címen. A múlt század második felében Csongor Győző szegedi muzeológus és Bodrogközy György szegedi botanikus munkásságát kell kiemelni. Napjainkban Margóczi Katalin és Gaskó Béla növénytani kutatásai kiemelkedők.
Az összefoglaló néven Dél-Kiskunsági semlyékeknek is nevezett területen Margóczi Katalin szerint szinte az egész Kiskunság összes értéke megtalálható kicsiben. Közel 50 védett és fokozottan védett növényfaj jelenlétét állapították meg a kutatók. Az Ásotthalmi láprét a kistérség botanikailag legjobban feltárt területe. A kistérség természeti területeinek döntő többsége ma még feltáratlan.
Forrás: Csongrád Megye Online - www.csongradmegye.com
Az alábbi néhány sor a könyv bevezetőjében olvasható..
A Homokháti kistérség a Duna-Tisza köze homokhátságának déli részén található. Egykor erdőssztyepp vegetáció jellemezte a tájat, amely évezredek óta lakott. A török hódoltság idején a vidék teljesen elnéptelenedett, majd a fátlan, füves pusztaság a következő évszázadokban lassan újra benépesült. A mezőgazdasági művelés, majd az 1805-től kezdődő erdőtelepítések következményeként a természetes növénytakaró rohamos pusztulásnak indult. Csak azok a területek maradtak fenn viszonylag természetes állapotban, melyeket nem lehetett gazdaságosan hasznosítani. Ezek elsősorban a mélyebb fekvésű területek, ahol csapadékos években akár nyár közepéig is megmaradhatott a víz. Így itt szikes tavak, nádasok, mocsár-, illetve láprétek alakultak ki.
Az egykor Szeged városához tartozó kistérségben elsőként 1924-ben nyilvánított védetté egy területet a város törvényhatósága - Kiss Ferenc javaslatára - az Emlékerdőt. 1944-ben azután ez és a Bedő-liget is országos védettséget kapott. Ezután majd fél évszázadnak kellett eltelnie a következő védetté nyilvánításig. 1990-ben lett országosan védett az Ásotthalmi láprét. Az 1996-os természetvédelmi törvény következménye az érintett települések 22, úgynevezett „ex lege” védett területe. Ezek mellett érdemes megemlíteni az ún. természeti területeket, amelyek nem állnak területi védelem alatt, ám számtalan védett növény- és állatfaj élőhelyei. A természetvédelmi hatóság nyilvántartásában megóvandó területként szerepelnek. A közel száz kisebb-nagyobb, mozaikszerű természeti terület az egész kistérséget behálózza.
A kistérség növényvilágát számtalan jeles botanikus kutatta. Időrendi sorrendben az elsők között Kitaibel Pál, Kerner Antal és Pap János nevét kell megemlíteni, akik kutatásaikat még az 1800-as években végezték. Külön ki kell emelni Lengyel Gézának, az Erdészeti Kísérleti Állomás munkatársának és Teodorovits Ferenc erdőmérnöknek, a Királyhalmi Erdőőri Szakiskola igazgató-tanárának a nevét, akik elsőként publikáltak csak a kistérségre vonatkozó adatokat 1915-ben, Királyhalma és környéke flórája címen. A múlt század második felében Csongor Győző szegedi muzeológus és Bodrogközy György szegedi botanikus munkásságát kell kiemelni. Napjainkban Margóczi Katalin és Gaskó Béla növénytani kutatásai kiemelkedők.
Az összefoglaló néven Dél-Kiskunsági semlyékeknek is nevezett területen Margóczi Katalin szerint szinte az egész Kiskunság összes értéke megtalálható kicsiben. Közel 50 védett és fokozottan védett növényfaj jelenlétét állapították meg a kutatók. Az Ásotthalmi láprét a kistérség botanikailag legjobban feltárt területe. A kistérség természeti területeinek döntő többsége ma még feltáratlan.
Forrás: Csongrád Megye Online - www.csongradmegye.com